Most múlik.

Valami.

Végérvényesen?

Intézik sorsunkat a szoci bölcsiben, oviban suliban ingyen tanuló, a negyven év, azóta sokszorosan lebecsült gondoskodását élvező, hatalomba emelt, bosszúvágyó, húsz év u.n rendszerváltó ideje alatt, nullát produkáló kivagyiak!

Jól látjátok. Testünk eltűnik a szennyesre felkavart vízben. Elnyűtt öregen kerül majd elő.

Álljatok fel, éjfélkor. Énekeljétek ti is  a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG himnuszát.

Megbünhődte már e nép?

Hol itt a különbség?

"Feri,a csöves már reggel mérges volt  a világra, amikor az egyik üzlet biztonsági őre megzavarta kisdolgában. Dúlva csörtetett be a közeli utcába,ahol már kihúzgálták a kukákat. - Hideg nap lesz ma,-gondolta- jó lenne venni egy petpalackos bort,azzal kihúzza délig. De figyelmét megragadta a járda  melletti négy bűzölgő kuka, amely várta a sorsát. A kora hajnalban feldübörgő kukásautót.

Feri ezekre is hargudott, mert rendszeresen felébresztették hajnali álmából, amikor igazán tudott volna  aludni. A haverokkal való esti piálást kipihenve.- Aminteszébe jutott,hogy őt felébresztették-már borított is,- az első kuka bűzlő tartalma az úttestre. Ilyenkor, még nincs forgalom, futni sem kell-belenézett a másikba. Papír volt benne, de azt is kiborította. A harmadik meg büdös volt, azt meg azért borította föl.

Aztán jött a kukásautó, de a szemetesek is begurultak és csak azt a kukát ürítették, amelyik rendesen állt a helyén, mert Feri már lusta volt feldönteni. A csendélet másnap rteggelig ott tohadt, ahol volt.Hány ilyen Feri, Jóska és társai csellengnek a "nyóckerben?" Rengeteken. Mi, akik itt álünk, sajnáljuk őket,de tujuk róluk, hogy nem szuentek. szemtelenek, vizelnek és székelnek, ahol csak éri őket a szükség. Aztán  éjszaka,ha jó az idő, tivornyáznak, mert nem tudnak aludni. KÖNNYEN VANNAK,NEKIK REGGEL NEM KELL KORÁN KELVE DOLGOZNI MENNI.- azt azoknak kell,akiknek az adójából, nap mint nap segélyezik őket és takarítanak utánuk. A RÓZSADOMBI LIBERÁLIS embervédők, akik csak a tv- ben látnak hajléktalant, vagy a bankjuk által szervezett néhány órás " sajnáljuk mega szegényeket" segélyező bulin. mindezt persze nem tudják. A szegény valójában nem is  érdekli őket, csak a hasonszőrű LIBERÁLISOK társasága miatt jelennek meg. Mi, meg a többség, c sak küszködjünk a csövesekkel,szagoljuk az utca büdös levegőjét?

"Jobbik józsefvárosi alapszervezete"

( Egy cikk  Józsefváros- címen megjelenő ingyenes kiadványból, mindnyájunk okulására.)

Összehívom a családomat.

.Azért kell ez a plenáris, hogy felkészítsem a törvényalkotás utáni időkre a népet.,Már csak azon gondolkozom, hogyan ecseteljem az eddig eltöltött számos éveimnek bűnös nevelést gyakorló elherdálását. Talán egy kis visszatekintés és megbánás hangsúlyozása  elegendő lesz.

Azt sem  tudom már hogyan, s mikor  kezdődött. Tán amikor  a kölköt, rongyokba csavarva kihozták a folyosóra és  azt mondták.  (egy testes nővér) :ez lenne  az. Meg akartam kérdezni, biztos?, de úgy  gondlotam az  mégsem  illő. Tudni illik, az orra egészen lapos volt, a szeme  alatt kéklett egy hosszúkás  folt. Mint műszaki ellenőrzéssel foglalkozó ember nem kellett volna átvennem, de sajna erre akkoriben semmiféle rendelet nem hatalmazott fel. Alá kellett volna iratnom egy igérvényt,mondjuk a gyermek ujlenyomatával, hogy nem fog éjszaka üvöltözni, nem tojik bele a gatyájába és akkor fog gőgicsélni amikor helyénvaló, céltudatosan ,mások ámulatára. Azokban az időkben voltam egy nagy marha, amikor elkezdtem neki kutyuri mutyurizni, sejpíteni mint egy idióta.

Később az első tanítási napon, néztem  és hallgattam csak baromi sírását, hogy most már itt volt az iskolában, túl vagyunk rajta,, mehetünk haza, építsük tovább a kockavárat, de  sajna nem volt még rendelet, amit fenyegető mozdulattal előhúzhattam volna  a zsebemből és az orra  alá dughattam volna. hogy kussolj te büdös kölök! Persze, nem voltak még kereszténydemcsik azokban az időkben ,hogy  megalkossák törvényileg a rendeletet, amit meg kellene alkotniuk.Tán most már meg lesz alkotva ,nektek, kicsiny  gyermekeim,unokáim. A kreatívok folyamatosan kreálnak.

Még csak az elején vagyunk! A törvénynek lesznek szankciói is ne féljetek!(???)

Nem is tudm, hogyan nőtt föl ez a büdös  kölök!

Tehát mára, összehívom a plenárist. Kötelezem az összes  leszármazottaimnak a megjelenést.  Majd megmondom nekik, miképpen kell élni.

 Ja, és én hogyan nőttem fel?

Jesszus!!!



Nem Én kiáltok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Már néhány füzet, ceruza megvolt, hogy megyek az első osztályba, mint októberi születésű, úgy is már egy évet késve, alig vártam a belépést az óbudai Szentendrei úti iskolába.

Nem jött össze.

Szeptemberben, nem indult meg a tanév, mert a kaszádűlői zöldséges kertek esti csöndjében, már távoli ágyúzások zaja hallatszott.. A tisztelettel csodált iskola épületet,-- néha, amikor sikerült odaloholnunk, a pince nélküli kis házunkból a légvédelmi sziréna jelzés után,-- csak rohanás közben a pince sötétjében ismertem meg.

Nem irígylésre méltó?

Ha még ott tartanánk, azon a júliusi héten, amikor az Irgalmasoknál ahogy kivették a mandulámat azonnal megszólaltak a szirénák és a műtőből egy apáca nővér karjaiban, egyenesn a pincében találtam magam.

Budát  bombázták. Az erre az alkalomra  rendszeresített kiságyak, táncot jártak alattunk.

Tényleg, tele van az ember nosztalgiával!

Eszembe jut, amikor anyámat őrizetbe akarták venni a kakastollas csendőrök,-- akik Filtorigátnál valami célból, vagonokba lökdöstek családokat, --mert vizet nyújtott be a vagon rácsos ablakán.

Ez a nyugalom korszaka volt?

Kicsiny óbudai házunkban, telente téglákkal a lábunknál aludtunk. Volt ugyan, hogy valamelyik  karácsonykor csatosüvegekre váltottunk.

Ez biztosan előrelépés volt.

Ha a Margit híd újra véletlenül felrobbanhatna, kétszáz méterrel, éppen a minket szállító villamos mögött,az is milyen szép lenne. Mily felemelő volt, amikor karácsony után néhány nappal becuccoltunk egy családi ház inkább szuterénnek nevezhető óvóhelyére,kb. harminc  nm-re huszunöten és vártuk, amig az ostrom végigdübörög a kaszás dűlő utcáin. Kétségbe esetten hallgattuk, az óvóhelyen velünk dekkoló, első világháborús nyugati frontot megjárt veteránt,ahogy könyörgött a pinceablakot géppuska fészeknek berendező németeknek, a harcállásuk megváltoztatására. Csizmájuk az fekhelyem végébe lógott, úgy készültek az összecsapásra. A másik, orosz frontot megjárt veterán,pedig a mongol vágású  elsőnek benyomuló orosz tisztnek megyarázta. nincs fasiszta  a helységben.

Felemelő volt, enni a nyúlós melaszt,a lemorzsolt főtt kukoricát,nézni az ipari olajban úszó, kanócos tutaj pislákolását és érezni ,ahogy ott van  velünk a pincében, az egész Magyar  történelem.

.Nem vitás,nosztalgiával gonolok vissza a diplomáért küzdő nagybátyám tejkihordására, hólapátolására és a közösen hordott cipők, ruhák valóságára.

Az éhezésre, a félelemre, a frontról érkező,megrázó hírekre.

Tehát,vissza a 44 előtti álapotokhoz nagyuraim.

Azokra  a kellékekre, viszonylatokra, amilyenre és ahogyan, akkor  berendeztétek nekünk a világot.

/Ajánlom anyámnak, eltünt apámnak, valamennyi rokonomnak!/

Hiába kutatták a neveztes 1956 októberi napon, a mai Második János Pál Pápa téren, földhöz tapadó fülekkel, lyukfúrással és  leeresztett mikrofonokkal, majd markoló gépekkel, nem sikerült ráakadni. Most amikor a metró építés fúrópajzsa ütközött és  kimarta a mélyben  lévő börtön, beton héjjazatát a titok megszűnt titoknak lenni. A hatalom azonnal hírzárlatot rendelt  el.  A mélybe, azonnyomban a provizórikusan megépített bejáraton, a minap megindultak az illetékesek képviselői.  A különleges koponyákban, dolgozni kezdtek a brilliáns  fantáziák. Ugye, hogy nem csaltak a forradalmi elődök megérzései. Juj és mennyi lesz  ott lent a csontváz.

Elkezdtek levonulni!

A Főv-től, T.I,aKer-től K.M, a vezér.  O.V. és  a "szűkre" szabott kormány mind a hét minisztere, a hatvannyolc államtitkára és azok száznyolcvannyolc  helyettese...

De ácsi!

Igy kezdődött volna ez a szatirikus hangvételű post, a" mi lenne ha," kérdés felvetés alapján. Sajnálattal közlöm, hogy,  idegeket csiklandozó újabb híradások hatására, felmerült a kérdés, lehet- és érdemes-e itt ironizálni, viccelődni, vagy ne  adj isten szatirikus hangokat megütni? Ezekről ,és a megbűvölt vazallusaikról ?. Egy frászt!

Amikor...

Tegnap egy édesanyám korú asszony, a nyóckerben található csirkefogó szobor melletti padon ülve (József kőrút) sietős lépteimet látva, megszólalt:

Éhes vagyok!-

Mondta  a szemembe, olyan hangon, amely már nem kérésnek, könyörgésnek hangzott. Szemrehányás, sértődöttség, lázadás érzetét keltette bennem.  Valószínű, hogy  már nem is  a segítséget várta. Akkor a zsebeimben kotorászva, toporogtam, nem csak apró, nem volt nálam, de felváltható papírpénz sem. Mondjam neki, hogy mostanság már én is gyakorta igy járok a világban?

Hejj, ha a szatirát folytathatnám, befejezésként a katakombákba levonuló urakat kiszolgáltatnám a nyócker statáriális üldözöttjeinek, akiket a tébolyult hatalom erőszakkal fenyeget.  Bebetonozni, a lejáratot!

Tán még lenne erejük!

Hajléktalanbűnözés ütötte fel a fejét. Nemtom teccünk-e emlékezni, amikor a rendőr rabolt. Az pedig rendőrbűnözés keretében történt.  Pécsett, aki ámokot futott fegyverrel, egyetemista bűnöző lehetett.

Mehetünk messzebb is a multban, de maradjunk. mert itt. A kérdés:

MARADHATNAK A KÖZELÜNKBEN A HAJLÉKTALANOK?

kUKÁZHATAK-E A HAJLÉKTALANOK?

Börtön és pénzbirság várható mint megtorlás.

Mi kell nyócker,vagy józsefváros?-teszi fel a kérdést az összes úszító ingyenes lapban, jósvádája  miatt, nem csak fotogénségileg, több példányban szereplő, kerületi első számú ember, aki a" nyócker", merített papír szines röplapokon, szeretetből becéző kifejezését, hogy nyócker összehasonlítja az általa, sugalt renitenciáját, a palotanegyed "józsefváros" előkelő kivételezettségével, tisztaságával.

Kérdi tölünk, mi kell nekünk?( hejj-hajj nem úgy,  mint a kisfuvaros-nagyfuvaros utca, szemétförgetegével, mintha ott más lenne az első ember?)

Jaj hát a kitermelt nyomorunk nyomait a rongycsomókat, el kell távolítani a tisztes  keresztényi lépteink útjából, mennél messzebb zavarjuk a nyomort, annál jobban nincs. Kidobált ételeink maradékát, megúnt lomjainkat,el kell zárnunk a napról napra élők nyálzóan éhesek  elől, meséljük el szemforgató módon, mint irgalmas  szamaritániusok, hogy  az árt nekik.

Igy  van ez híveim! Totál elfelejtettük AZT aki halat osztott, az éhező gyülekezetnek, aki a vizet borrá változtatta a kánai mennyegzőn, aki azt mondta az inaszakadtnak: kelj fel és járj...

Tessék mondani? Tényleg, az ország alapja  a kereszténység?

Legyen hát a templom után az első út, a szavazóhelység.

Szavazzatok azért a harmincmillióért!  Megéri!

Az, kb. csak hatszázezer bableves!

A jogi kordonhoz, nem kell villáskulcs!

Ez a nóta azért jó, mert bármelyik korban alkalmazható!!!

Már  régen tudtam. Most egy ember, nagy hallgatóság  előtt asszonta. És megmondta.

Már 64 júniusában saját szeműleg láttam,saját orrúlag szagoltam a kapitalizmus rohadását, amikor is Monfalcónénál átléptük a Moszkvics 403-al, az olasz határt és a Trieszt felé vezető út tengerparti lankáján megálltunk egy pavilon mellett.   A tenger fehéret fodrozott a homokra kifutó hullámok tetején, és valami szagot hozott felénk a szél Az arondzsó szaga volt az. Ezek az olaszok itten nem értették hogy narancs, vagy orange, azt mondták arondzsó. Berti azt mondta, nehogy azt higyjem, az a habzás  a trisó, vagy az ultra. Az a sós  víz igy  felhabzik. Csak a látvány  miatt. Undorító. Kissé előitéletesek voltunk, különösen én, mert minálunk az alapszervben Andorkó elvtárs rámutatott a nyugat hanyatlására és a figyelmet is  felhívta rá , azt mondta ilyen meg olyan és  még folytathatná. meg az is érdekes  volt amikor  később Berti  még Zágráb előtt a hegyekben beszari volt és  szétfékezte  a ferodolokat, húztuk a jó büdöset  magunk után, egészen Mantováig, ahol aztán a Tomba di Júlietta megtekintése  előtt, egy útszéli műhelyben nekilátott egy olasz mester a fékek szétszerelésének. meggyült a baja vele, megizzadt rendesen, különösen amikor nem ment simán  az összerakása, mert sokszor mondta. maladettó, svinya, többször is egymás után. Később megtörölte olajos tenyerét, intett a fejével és  amikor követtük, kinyitotta egy fészer kapuját, hüvelyk ujjával befelé intett. Odabent, egy ezüst Alfa Rómeó állt. Autó. Ennyit  mondott csupán.

Sokáig taglaltuk útközben, hogy  mit alkart ezzel. Jó, jó, hát  valamivel jobb volt  mint ez a Moszkvics, magyarárta Berti,de felhívta a nyomatékosan a figyelmet, miszerint ez tíz évig taxi volt. Szeretrné látni milyen roncs  lesz abból majd tíz év mulva. Nem is  ez volt az eklatáns  példa, a hanytlásra, hanem Velencében  vettem egy  hosszabb szárú nem fecske fürdőnadrágot, amely továbbhaladva a Ligúr tengeri fürdőzés  közben, szabályosan lerohadt rólam, olyan képpen, hogy  elkeztett elemeire bomlani, a szálak soronként egedtek a gyors  enyészetnek,azonnal váltanom kellett egy másik gatyára. Azt láttam igazolva, amit Andorkó elvtárs mondott. Valahogy így rohadhat széjjel a kapitalizmus is elvtársak. Aztán ott állnak meztelen seggel.

Nem győzött meg bennünket az a momentum sem, amikor az Appenninek emelkedőjén kaptatva, elsurrant melletünk egy Fiat ötszázas és egy három éves körüli kisgyerek a mutató és kisujját mutatta felénk vigyorogva. Azért ki van gombolva hátul a gatyája jegyezte meg Berti a nyitott Fiat motorháztetőre. Melegszik!

Summa summárum. Jól bevásároltunk. Tízezerből harmincezret árultunk ki idehaza. Kornavin óra,Orkán kabát, farmer, steppelt pongyola, fa szappan, puha pléd, moher pulóver, zsebrádió stb. nem bizonyít semmit, mondta Berti. Valutakülönbség csupán.

Hát ez régen volt. Nem vitás úgy tűnik a nyugat azóta egy darab ideig,  összeszedte kicsit  magát. Volt egy kis  túlzás is amit az Andorkó félék nyomtak nekünk szövegben, de most aztán úgy  lászik betelik a pohár.

A fent említett ember, nevezzük megmondó embernek, már többször  hangsúlyozta. Tulajdonképpen elmondta, két termálvízi zacskóáztatás között, miszerint, nem hagyjuk most már csak spontán rohadni ezt a nyugatot, hanem teszünk is róla, hogy  megváltozzon. Mutatjuk a mintát. Bele kell verni a fejükbe. most  már tessenek dolgozni is valamit. Mert nem ülünk fel a Mercédesz, meg az Audi prozsektnek,- kényszeredetten elfogadjuk,ugyan, de tudjuk, csupán altatni próbálnak bennünket, mint  például a nagyon régi MDF-es Suzuki  vertikummal. Ja,  és  a MOL dolog is csak ámít bennünket. Hagyták, hogy  megvegyük azt a pakettet, majd ötven milliárddal lenyomták az árát. Tiszta csalárdság  ez az egész.

Nem csoda ha  az ember  keze kokira áll. Meg sallert vesz elő a javító készletből. Ne fukarkodjunk a tockosokkal sem. Adhatunk még néhány  atyulást is. Vagy uraim itt a kecsketúró.  Akkor  beszélünk róla, amikor  a focista (pld. a kis ember) a térdével, erőteljes nyomást gyakorol az ellenfél combjára. Tasliról se feledkezzünk meg. A megfelelő etnikumúaknak, lehet pajeszmeghúzás utáni lendületből pofást adni. Felhívnám a figyelmet a lópuszira. Ezt a módszer a homlokra mért tenyeres csattanót jelenti. Adhat a kis ember frászt is, amely t.k. pofon. És így tovább, és így tovább, csak harcosan fiaim.

Jön már az alagút  vége!  Csak ne jöjjön rátok a frász,drága feleim! Idő előtt!

A régi foci beszólás a néző szurkolók részéről,amikor az ember vezeti a labdát,felnéz és szép hátralendülő lábbal,a másikkal a labda mellé kitámasztva, ahogyan azt kell, nekiveselkedik,  majd azt káltja: Tusi!!!. Akorr a nézőtérről kisebb kórus  azt mondja: nevet, ne mondjál!

A döbbenettől persze seggberúgja a szegény focista a lasztit, az halál biztos!

Nos, így érzi magát ez a szegény blogger, aki itt töri magát, jelenleg ezekkel a sorokkal bajlódva a megfelelési kényszer kínjaiban szenvedve. A kis blogger már 2006 óta fut ki ugyanabban a mezben a pályára, semmiféle védő felszerelés nélkül. Nincs rajta a gericvédő,ami óvná a megtörésektől, nincs rajta maszk ,amely nem engedné az orra  alatti lyuk befogását. Írja  amit kell, passzolja a bőrt ahogy kell. A kicsiny játékos csodálva nézi a sok kitűnő technikás résztvevőt, akik az évek folyamán megváltozott játékstílust könnyedén átvették, türnek és  támadnak , elhajolnak a megesláb emelések és a durva csinek elől, tisztelettel figyeli a sok brilliáns attakot, amely az álnok ellenfélnek kimérnek. Belátja ez a kis  spiller, hogy a dolgok jelentősen megváltoztak  Már nem álmodozhat,ártatlan történtekről, humoros geggekről, oktalan magánéleti ejakulációkról. Itt most szikrázó szemekkel csattogó gyilok- szarvakkal kell összecsapni!

Ma  már csak álmaiben fordul elő,hogy úgy mint régen beválogatják az ajánlóba,

Vezér bejegyzés, vezérkomment, az óhaj non plusz ultrája...

Pedig  vannak ennek a kis játékosnak néha jó megmozdulásai. Azért odacsip egyet kettőt. Úgy hogy, az ellenfél kezd  lassan felfigyelni.

Becsszóra.

Kezdi a játékos úgy  érezni, hogy jó úton jár. Respektálják. Aszongyák neki a játék hevében,az összecsapásoknál: te szemét nyugger, szopjad ki.pl a felmenőd f@szát, meg hogy a nevezett  szerve őnéki, ha nem tudná, metszve van és azzal csináljon valamit az édes anyjával. Megkapta  a rendkívül megtisztelő gecisavanyító megnevatést és szívós munkával rájöttek a játékostársak, hogy ő hullarabló ,mellék állásban..

Összefoglalva: a játékosunk ezek után nyugtázhatja ,hogy  az ellenfél megtisztelő  figyelme, micsoda  rangot  jelent. Ezért  futunk ki minden alkalommal, nagyon büszkén erre a virtuális  küzdőtérre!!!

"Egyenlőre ennyi../

Elolvasom »

Isten malmai...

Elolvasom »

Minden csak fejlődik...

Elolvasom »

Kipattant egy fejből. Egymás túlszárnyalásának vágya, ha felüti a fejét, az vezet a versenyhelyzet adta  eredményességhez, mert, marha  nehéz újat kitalálni,  a kreatívitás ily  magas fokán.

Hát tegyük jobban danolhatóvá! Csiszoljuk le kissé a hajlításokat. Azok a lépcsőzetes harmóniák, amelyek a könyörgés fokozatosságát próbálják hangsúlyozni, ne  legyenek olyan direktek, korai kreszcsendókkal érzékeltessük nem titkolt  büszkeségünket.

Van miért!

Merjünk másképp danolni!

Mi van?

Na nem!  A szöveghez, egyelőre nem kell nyúlni. bírjátok visszafogni magatokat! Nehogy már valamelyiktek kitalálja  az alábbi sorokat, hogy  aszongya hogy:

Uram áld meg a fideszt,

molkuttal, hősséggel.

kétharmadot adj neki,

ha  küzd adópréssel.

ballib akit régen tép,

nyugdíj koncot ragad még,

meg bűnhődte a nyóc évet,

az öszödöt,a kötcsét.

Miket beszél az ott?- kérdi a Jóisten és lehúzza  a késes kapcsolót.

Az imént a kis csillagjelölt, azt mondja: örül, hogy ezen a napon léphetett fel, mármint június 4-én a büszke címért.

Az alul értesült, rövid ruhás, mikrofonos lány: Miért, mi van június 4 én?- kérdéssel, árulja el tájékozottságát.

-Mert ma van nagy Magyarország szétdarabolásának évfordulója,- mondja  a hercig gyerek.

Nyerni kell neki!!!

Postzárta után: Ő nyert!!!